Egy tipikus golyóscsapágy belső és külső futópályákból, számos, tartóval elválasztott gömb alakú elemből, és gyakran pajzsokból és/vagy tömítésekből áll, amelyek célja, hogy távol tartsák a szennyeződést és a zsírt. Beszereléskor a belső gyűrűt gyakran enyhén rányomják egy tengely és egy házban tartott külső futópálya.A tiszta radiális terhelések, a tiszta axiális (tolóerő) és a kombinált radiális és axiális terhelések kezelésére alkalmas kivitelek állnak rendelkezésre.

A leírás szerint a golyóscsapágyak pont érintkezőkkel rendelkeznek;vagyis minden labda egy nagyon kis foltban – elméletileg egy ponton – érintkezik a fajjal.A csapágyak úgy vannak megtervezve, hogy a golyó által a terhelési zónába való begurulás és onnan való kigurulás enyhe deformációja ne haladja meg az anyag folyáshatárát;a tehermentes golyó visszaugrik eredeti alakjára.A golyóscsapágyak élettartama nem végtelen.Végül a fáradtság, a repedés vagy bármilyen más ok miatt meghibásodnak.Statisztikai alapon tervezték, hasznos élettartammal, ahol egy meghatározott számú fordulat után várhatóan meghibásodik.

A gyártók egysoros radiális csapágyakat kínálnak négy sorozatban, standard furatméretekben.A szögérintkezős csapágyakat úgy tervezték, hogy egyirányú axiális terhelésnek ellenálljanak, és megduplázhatók, hogy kétirányú tolóerőt kezeljenek.

A tengely és a csapágy beállítása kritikus szerepet játszik a csapágy élettartamában.A nagyobb eltolódási kapacitás érdekében önbeálló csapágyakat használnak.

A sugárirányú teherbírás növelése érdekében a csapágytartót megszüntetik, és a futópályák közötti teret annyi golyóval töltik fel, amennyi belefér – az úgynevezett teljes komplement csapágy.Ezekben a csapágyakban nagyobb a kopás, mint a tartót használó csapágyaké, mert a szomszédos gördülőelemek súrlódnak.
Kritikus alkalmazásokban, ahol a tengely kifutása aggodalomra ad okot – például szerszámgépek orsói –, a csapágyak előfeszíthetők, hogy felvegyék a hézagot a már szorosan tűrhető csapágyszerelvényben.